A radiátor fajtái és besorolása

A radiátor fogalomtára

Manapság a fűtéstechnika egyik legelterjedtebb eszköze a radiátor. Mindegy, hogy kazánnal, kályhával fűtünk, vagy a távfűtés hozza a meleget, a legtöbb otthonban a falra szerelve minden bizonnyal ez a készülék áll. Avagy lóg. Ennél fogva azonban egyre könnyebben találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy a radiátor bemondja az unalmast, vagy esetleg építkezünk és vennünk kell egyet. Nem sokan jövünk úgy ki a magyar oktatási rendszerből, hogy azonnal tudnánk a fűtéstechnika minden csínját bínját, úgyhogy ilyenkor értelemszerű, hogy az egyszeri ember kiirodalmaz mindent és kutat, kutat a neten. Ilyenkor pedig belebotlik egy csomó kifejezésbe, amikbe olyan gyönyörűen bele lehet keveredni, mint annak a rendje. Úgyhogy mielőtt mi is erre a sorsra jutnánk, összegyűjtöttük lent a leggyakrabban használt paramétereket, hogy segítséget nyújtsunk: mi minden alapján lehet besorolni egy radiátort?

Radiátor felépítése

A felépítés ebben az esetben konyhanyelven annyit tesz, formája, annak kidolgozottsága. Ezt viszonylag könnyű a laikusnak is megállapítania. Kezdetben a tagos radiátor volt a legelterjedtebb, ez az a többnyire öntöttvas tagok összecsavarozásával létrehozott monstrum, ami felújítatlan közintézmények folyosóin díszeleg és porosodik. Bár nosztalgikus, modern környezetbe kevésbé illik. A tagos radiátor egyeduralmát aztán a manapság méltán népszerű lapradiátor törte meg. Sokkal laposabb, keskenyebb, ezért jobban elhelyezhető, kevésbé hangsúlyos eleme a lakásnak, és berendezésekor nem kell vért izzadni. Általában fémlemezből préselve, illetve hegesztéssel gyártják, így elég kedvező árú. Annál hajlamosabb viszont a korrodálásra, így nem árt, ha folytonos vizesedéstől óvjuk. Úgy szint elterjedt manapság a csőradiátor, közkeletű elnevezéssel törölközőszárító radiátor. Általában a fürdőszobában találjuk a csövekből összehegesztett vagy karmantyúkkal összetett fűtőtestet. Ha pedig valaki nem férne meg a felsorolt kategóriákban, természetesen megfelelő honorárium ellenében olyat csináltathat és terveztethet magának, amilyet csak szeretne. Ezeket a fajtákat a teljesség igénye nélkül általában a dizájner kategóriába sorolják.

Radiátor anyaga szerint

Ugyan a felépítés gyakran sejteti, milyen anyagból készül a radiátor, lehetnek apró eltérések, ahogy azt például a netradiátor kínálatában is észrevehetjük. Az öntöttvas radiátor általában a tagos felépítésű berendezéseknél fordul elő. Nagyok, nehezek, simán elérik a száz kilós súlyt. Ugyanakkor sokat bírnak és az űrtartalmuk is a legmagasabb. A szélsőséges hőmérsékletet és nyomát ugyanúgy bírják, így gőz és vízfűtéses rendszerekben is előszeretettel alkalmazzák.

Szintén tagosítható az alumínium radiátor, amely így tetszőleges méretet és fűtőteljesítményt nyújt, ellenben beszerelése precízebb munkát és feltétlenül szakembert igényel. Az alumínium anyaga folytán azonban meglévő rendszerekbe hátrányosan kapcsolható be. Az alumínium ugyanis bizonyos fémekkel, mint a réz, elektrokémiai reakcióba léphet, és gyorsabban korrodál a fűtőtest, kilyukadhat és tönkre mehet. Ezek ellensúlyozására léteznek eljárások, közcsavar csatlakozás felszerelése, illetve a fűtőkör feltöltésére speciális folyadék alkalmazása. E feltételek mellett hosszú élettartamra számíthatunk.

A legelegánsabb küllemre talán az acéllemez radiátor, amely alumínium társánál is rugalmasabban és kedvezőbb áron alkalmazható, innen ered népszerűsége is. Könnyen szerelhető, fajlagos hőleadása meghaladja az öntöttvas társáét. Az egyetlen hátránya, hogy a felsoroltak közül a korrózióra a legérzékenyebb. Összehasonlításban vékony fala könnyen kilyukadhat, ha a rozsda egyszer már megkezdte.

Természetesen anyagában is létezik a színes „egyéb” kategória. Létezik fűtőtest rézből, krómból, van rozsdamentes, nagyritkán színes üveg, tükrös vagy kerámia berendezésekkel is találkozni.

A radiátor üzemmódjai

A készülékek rendszerben üzemelnek, egyik sem maga állítja elő a hőt, azt keringetve, odaszállítva „kapja”. Ha építkezünk, értelemszerűen azonos rendszert szeretnénk az egész házban kiépíteni. Ha felújítunk, vagy készüléket cserélünk, fontos, hogy beköthető legyen az új radiátor a meglévő rendszerbe. Távfűtéses lakás esetén nem is olyan könnyű tájékozódni, bár a közös képviselet, illetve a szolgáltató tisztában kell legyen vele. Mind tervezés, mind felújítás esetén jó, ha szakemberrel értekezünk, hogy megfelelő méretű és teljesítményű készülékekkel szereljük fel végül az otthonunkat. Ugyanígy igaz, hogy a szerelésnél kellemetlen élményben lehet része a magánakciózóknak. Egy egy távfűtési rendszerben ugyanis rengeteg forró víz csordogál. Ha magunk állunk neki szétszerelni, könnyen meglehet, hogy több köbméter vizet engedünk a padlónkra, mielőtt befejezzük a műveletet.

Ennek szellemében könnyen kitalálható, hogy a leggyakrabban alkalmazott közvetítő közeg, amit áramoltatva a keletkezett hőt a fűtőtestekhez juttatjuk, a víz. Ezek tehát a meleg vizes fűtési rendszerek. Léteznek emellett elektromos készülékek, ahol a radiátor maga termel elektromosság segítségével hőt. Nem a legolcsóbb megoldás, viszont gyorsan felmelegszik. A kettő kombinációja is létezik, ezek azok a készülékek, amik meleg vízzel üzemelnek ugyan, de fűtőpatronnal is felszereltek a biztonság kedvéért.

Tetszett? Oszd meg másokkal is 😉Share on Facebook
Facebook
Share on Google+
Google+
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on LinkedIn
Linkedin