dén augusztus 3-10. között került sor a zen táborra, melynek Uszó, a Tan Kapuja Buddhista Egyház elvonulási háza adott helyet. A tábor magja egy hétfős csapat volt, akik közül a "külsősök" négy főt, a főiskolások pedig két gyakorlót adtak a táborvezető Won Do Szunyim (Stifter Imre) mellé. Won Do több évet töltött Koreában zen szerzetesként, így komoly tapasztalatokkal segített bennünket a gyakorlásban. Az ő szavaival élve egyszerű az elvonulás "csak ki kell találni egy napirendet, amit aztán betartunk".

A napirendről: A korai ébresztő után nem sokkal következett egy rövid, de alapos torna és légzőgyakorlat a friss erdei levegőn. A meditációs üléseket séta, illetve kóan-gyakorlat tette egésszé. A napi házkörüli munkákat előre leegyeztettük Bivallyal, a ház gondnokával, aki megérkezésünkkor welcome-lecsóval és mákos rétessel várt bennünket. A feladatokat elosztottuk egymás között, így mindenki belekóstolhatott a vízhordás és a fagyűjtés nehezebb munkájába is. Három napig, a tábor közepe felé esős időszak volt, ekkor a munka a falak közé korlátozódott, és valamennyivel több mélázós időnk is maradt.

Az elkészült ételeket minden nap szertartásosan felajánlottuk, majd következett a közös étkezés, utána pedig hol hosszabb, hol rövidebb séta, hogy felfrissüljünk a délutáni gyakorláshoz. A napot tanítás és meditáció zárta. Elmondható, hogy bár az egész nappalt lefedő volt a napirend, mégsem találtuk túl feszesnek, vagy nehezen betarthatónak. Maradt idő izgalmas beszélgetésekre, élménybeszámolókra is. A társaságon kellemesen oldott, közvetlen hangulat uralkodott, hiszen már valamelyest ismertük is egymást az előző elvonulásból. A tábor végig zavartalan volt, keveset mozdultunk ki. Egy-egy napra még csatlakozott hozzánk egy fiú és egy pár. Az elvonulás végén tábortűz mellett búcsúztunk egymástól és a tanyától. Minden résztvevő nevében nyugodtan mondhatjuk, hogy egy remek, testet és szívet melengető tábortól vettünk búcsút távozásunkkor.

Sperling András és Szappan István